Néhány szó az ősz legjobb hétvégéjéről, már ami minket illet:
Szegeden kezdtünk, szerda este, a Khuda előtt. Remek buli volt, viszonylag sokan eljöttek, a hajnalig tartó after nagyon kemény volt. Érdekes volt látni, hogy a klub melletti ideiglenes JATE klubba való bejutásra tömött sorok vártak, el is álltunk a kocsival, haha..
Másnap vissza Pestre, este Tündérgyár. Második bulinak szintén király, csak túl korai kezdés, de ez nem Milán hibája, sajnos időben be kellett fejezni a zajt, ezért nem volt alternatíva.
Szeretünk olyan bandákkal játszani, akiknek az attitűdje, mentalitása hasonlít a miénkre, mert azonnal megvan az a bizonyos közös hang, nincs szarrágás vagy sztárallűr (ez utóbbit amúgy is pofánröhögjük, elvégre az ilyen földalatti helyeken nem viselkedhetsz Axl Rose-ként, ha az akarsz lenni, ruccanj át a Wembleybe). Ezért is volt öröm a angol arisztokratákkal lejátszani ezt a két bulit, ők a maguk füstölős-szeánszos módján sugározzák a punk „leszaromságát” (láttuk a turnébuszt, ahogyan pakolták azokat a dobokat, haha…), és a könnyed eleganciát, ami azért bőven megkülönbözteti őket akármelyik magyar sztárzenekartól. Igazából azt is leírhatnánk, amiért majdnem csúfosan botrányos véget ért az este, de talán majd legközelebb, nyugodtabban formába öntöm…Viszont innen is köszönet Milánnak, akinek végre úgy sikerült a buli, ahogyan csak remélhette.
Pénteken délben indulás Szerbiába, útközben szegedi Tesco, aztán határ, majd fél6ra érkezés Szabadkára. Májusban jártunk itt utoljára, ugyanaz a helyszín, Bas-ház, a város központjában.
Kedves svéd zenekar fogad, pofátlanul fiatalok és máris EU-turné, hát nem mondom.. Mindenféle zokszó nélkül kölcsönadták azokat a dolgokat, amiket már végképp nem tudtunk betuszkolni a suzukiba, ezért örök hála nekik! A soundcheck előtt bőséges vacsora (Kezdünk hozzászokni a jóhoz, Szegeden is remek chilisbabot kaptunk, itt pedig külön a tiszteletünkre marhapörkölt volt az étterem meglepetése, szegény húsevő svédeknek is ez jutott, nem igazán tudták hovatenni..persze volt vega verzió is), aztán 10 felé elkezdtek gyűlni az emberek, végül 11 körül kezdtük el a szettet, tömött terem, rengeteg ember, vágható füst, stb.. Hátborzongató élmény, egyúttal nagyon jó érzés volt ott lenni aznap este. Utánunk a svédek, akik a koncert után mentek is aludni, mert másnap 9 órás út várt rájuk Macedóniába (respekt). Az Ana Never gitárosánál aludtunk, Srdjan kitett magáért vendégszeretetből, reggel 7 felé azért már tudtunk aludni is (keveset).
A felkelés és a kötelező „reggeli” burek után rövid városnézés, aztán 4 után búcsút vettünk Szabadkától, Gorantól, Srdjantól, Dusantól és minden ottani cimborától. Hatalmas út várt ránk, egy órával később már meg is érkeztünk Kareszékhoz (SPARK) Magyarkanizsára. Rövid esti séta és Tisza-part után ismét remek vacsorát kaptunk, majd mentünk a helyhez (Lokomotív, stílszerűen egy hátborzongatóan üres vasútállomással szemben), megérkeztek a szegedi srácok is, akik aznap nyitották a bulit, mert a helyi banda énekese máshol járt még. Az Imperial Spies egy kurvajó zenekar, ez volt talán a harmadik vagy negyedik koncertjük együtt, 20-25 perces szett, és nagyon fasza volt. Majd a helyi banda, aztán mi. Elég punk lett a végére a buli, élveztük is a „turné”-zárást (Karesznak óriási hála a buliért). Röviden ennyi, sok fotó nem készült, azokat úgyis csak 30 év múlva érdemes nézegetni.
Közben megérkeztünk a stúdióból is, felvettünk 5 számot, keverés után majd eldől, milyen formában és hol lesz elérhető.
