Elég durva, hogy Szlovéniában az autópályán (!!!) 335 Ft-os dízelt tankolunk. És Oberwartig letudtuk az utolsó autópálya szakaszt is, legalább hamar odaértünk az OHO-ba. Mivel már volt szerencsénk azon a környéken játszani, már meg sem lepődtünk, mekkora technika és kiszolgálás várja a zenekarokat, mindez alig 30km-re a magyar határtól. Számunkra szokatlan, hogy a backstage hűtői rogyásig vannak pakolva, egy darabig nem is tudtunk mit kezdeni vele, végül meglett a kilincs..
Délutáni koncertnek hirdették (mint kiderült, mégsem hirdették) az eseményt, négy zenekarral és egy akkusztikus punk csávóval, aki 6kor kezdett játszani, elég punk volt, és ezt most a szó punk értelmében értem. Jack Holmes a neve. Előtte már kiélveztük az óriási színpad minden előnyét a beállásnál, volt hely mozogni rendesen. Kb fél 7-kor csaptunk bele, egy kicsit rövidítebb szett volt. Ami szürreálissá tette az egész estét, az a kevés (volt egyáltalán?) fizető néző, a zenekarok megnézték egymást, és annyi, haha.. Sokat nem foglalkoztunk vele, megpróbáltuk erősen befejezni az estét, hogy aztán tovább élvezzük a kényelmet és a remek vegan chilit. Utánunk játszott a Goodbye Fairground, akik egy német zenekar, fasza zenével és szimpatikus hozzáállással. Aztán még a végén volt Sweet Empire Hollandiából és SOEY. Nem sokkal 10 után már vége is lett az egésznek, bepakolás, búcsúzkodás, indulás, érkezés, kipakolás. Egyelőre nem találtam meg azokat a kifejezéseket, amik rendesen visszaadnák, mennyire élveztük ezt a 3 napot!
