Március 22. Buchloe, Hirsch Lindenberg (csütörtök)
Ha DIY módon szervezed a turnét, nagyon jól tud jönni némi segítség olyan cimboráktól, akik jártak már hasonló cipőben. A buchloe-i kontaktot Gombos Alextől kaptuk (meg még nagyon sok másikat is), és előre megmondta, hogy élvezni fogjuk az estét ebben a bajor kisvárosban. Mivel az előző napi koncert-áthelyezés miatt távolabbra kerültünk 120km-rel, így majdnem 700km-es út várt ránk Münsterből. Elég korán nekivágtunk a távnak, szerencsére gond nélkül megtaláltuk a klubot, és időben meg is érkeztünk. A helyi szervező srác (Gizmo) felülmúlta minden várakozásunkat, a városszéli klubjukba (mellesleg 25 éves klub, elég durva) pedig meglepően sokan jöttek el megnézni minket, pedig hétköznap volt. A vacsora itt is király volt, vegan bolognai spagetti... Mivel egyedül léptünk fel, nem kellett sietni sehová, ráértünk fél 10 után elkezdeni a koncertet. Először furcsa volt, hogy egész családok tették tiszteletüket a bulin: apuka, anyuka, gyerekek, de aztán a koncert végén mindenki nagyon kedves volt velünk, kifosztották a merchet, és egy elég kemény afterparty vette kezdetét. Természetesen, ahogy Alex is megjósolta, végig itattak minket, és csak elég későn sikerült ágyba kerülnünk (az épület felső szintjén aludtunk, ami szintén koncertterem, csak vészkijárat hiányában nem lehet bulikat tartani ott). Másnap reggel a helyi srácok még eljöttek reggel (13:00) ébreszteni, szóval jól sikerült minden... Bepakolás után csak 70km és Münchenben is voltunk.
Március 23. München, Sunny Red @ Feuerwerk (péntek)
Nem volt egy nagy táv, a klubot is megtaláltuk rögtön, ráadásul volt időnk még besétálni kicsit a városba, mivel csak 6 előtt kellett megjelennünk a helyszínen. Alexander időben ott is volt, viszont egy rossz hírt is hozott, a korábban meghívott support lemondta a bulit, ezért helyettük egy érdekes trió játszott velünk aznap (nem vágott stílusba, de nagyon lelkesek és ügyesek voltak). Boon Knows Best volt a nevük, egy dobos-gitáros-basszeros felállás, amiben a két pengetős énekelt, sőt, freestyle-rappelt is itt-ott. Mi eléggé bírjuk ezt a dolgot, szóval nekünk nagyon bejött, de a közönség egy része a második ilyen próbálkozásuknál inkább kiment levegőzni.. Ennek ellenére tényleg lelkesek voltak, és a zenéjük is pofás volt. Időközben Alexander (a helyi szervező) megvendégelt bennünket mindenféle király pizzával, kaptunk egy rekesz sört és egy rekesz Paulaner Spezit is. Találkoztunk egy magyar sráccal is, aki még nem ismert minket, de eljött, mert látta valami újságban, hogy lesz ez a koncert, és még magyarok is vagyunk, haha, nagyon kedves volt tőle, örültünk neki, innen is sok sikert a terveihez Münchenben. A koncert elég jó volt, a turné egyetlen húrszakadása ellenére. Afterpartyra sok időnk nem maradt, gyorsan ki kellett pakolnunk, és elég fáradtak is voltunk, ezért inkább egy másnap délelőtti városnézést beszéltünk meg Alex cimboránkkal. A szállásunk egy szomszédos apartmanban volt, igazán jól éreztük magunkat, tudtunk aludni is egy keveset. (ez volt egyébként a 3. koncert, ahol az első kérdés az volt felénk, hogy valóban akkora-e a diktatúra felénk, mint ahogyan ők látják/hallják...durva)
Március 24. Ceske Budejovice, K2 (szombat)
Az összes buli közül talán ezt a koncertet vártuk a legjobban, egyrészt ugye Budweis, másrészt meg a király bandák miatt (Esazlesa, Ravelin7).. A klub egy kis szigeten, egy hotel és egy uszoda mellett áll, éjszaka mondjuk sokat nem láttunk a környékből, de másnap nagyon szép volt minden, és nagyon jó, hogy elhoztuk a focilabdát magunkkal. Mi értünk oda elsőként a zenekarok közül, a NAAB egyik tagja, Martin fogadott minket kedvesen és nagy vendégszeretettel. Mivel az előző állomásokon szinte teljesen elfogytak a CD-ink, kénytelenek voltunk összerakni néhányat, szerencsére elhoztuk az összes borítót és tálcát is magunkkal, és most időnk is volt rá. Szép lassan megérkeztek a többiek is, minden banda hozott teljes backline-t, és senki nem akart közösködni senkivel, pedig mi szívesen megosztottunk volna bármit, csak ne kelljen minden banda után 30 percekig építkezni.. Mindegy, szerencsére az emberek nem csak érdeklődőek, hanem türelmesek is voltak. A Ravelin7 kezdett, az énekhanggal nem tudtunk mit kezdeni, de amúgy elment, élőben nekem azért kicsit csalódás volt, de ez inkább a tagok viselkedése miatt volt. Mi másodikként játszottunk, és nagyon fasza volt minden, a koncert is, az emberek is, pedig az este elején féltünk tőle, hogy nem lesz túl jó itt lenni. Aztán utánunk jött az Esazlesa, akik minden tekintetben ellentétei voltak a Ravelin7-nek, szerények, barátságosak és végtelenül profik voltak, ráadásul egy zseniális koncertet adtak. Nagy élmény volt élőben látni őket, remélem, ősszel ismét lesz lehetőségünk játszani velük. Az este végén Martin lakásán aludtunk, átállítottuk az óráinkat, és már a hazaúton járt az eszünk. Ceske Budejovice+NAAB=királyság!
Március 25. Pozsony, Obluda (vasárnap)
A pozsonyi The Ills legénysége már sokszor segített nekünk koncertet szervezni Pozsonyban, így volt ez most is. Vasárnap este, mindenki nagyon fáradt, hazafelé tartunk, de 60km-re otthontól még egy koncert az Obludában. Itt talán negyedszer játszottunk már, és minden alkalommal egyre jobban tetszik ez a klub. Filipék már vártak minket, sajnos egy picit késtünk, mert spórolásként az osztrák pálya helyett mindenféle kerti ösvényen keresztül vezetett minket az GPS. Sajnos a Dawn To Come nem tudott játszani, mert valami betegség miatt kénytelenek voltak lemondani a bulit. Így itt is egyedül játszottunk, ennek ellenére kb 30-en eljöttek és megnéztek minket; elég jó érzés volt, hogy láttunk ismerős arcokat, és amúgy is szeretünk Pozsonyban játszani. Maga a koncert nélkülözte az összes olyan dolgot, amit az ember elvárna egy igazi turnézárástól (ennek ellenére azért nem volt rossz, csak már éreztük az elmúlt 10 napot rendesen), de ez magyarázható azzal, hogy utána rögtön kocsiba vágtuk magunkat és hazajöttünk, mivel hétfő reggelig vissza kellett vinni a buszt. Így is nagy hála Filipéknek, hogy megszervezték nekünk ezt a bulit, jó volt ott lenni és látni őket ismét! Hajnali 2-re kipakoltunk a próbateremben és mindenki a saját ágyában aludhatott néhány órát, hogy hétfő reggel még fel sem fogja, milyen 10 napon van túl. Tavaszi turné, 2012.
Óriási hála mindenkinek, aki segített nekünk: Petr, Lukas, Radek, Frank, Sebastian, Julia&Benji, Gizmo, Alex, Martin&NAAB, Filip & After Hours, és még rengetegen, akiket meg sem említettünk eddig a blogban... Nagyon nagy élmény volt, minden egyes állomásra vissza akarunk menni valamikor. Most kicsit pihenünk, visszarázódunk, és szeretnénk idén az új számokra több időt fordítani. Nem lesz sok koncert (a következő május 13-án Pesten a Deadhorse vendégeként), tudatosan nem tábláztuk be nagyon magunkat, hogy legyen időnk végre próbálni is... Köszi mindenkinek!
