Rosa Parks blog

postrock/experimental/indie band from győr-hungary

Március 18. Prága, Café Na Pul Cesty (vasárnap)
A chebi éjszaka eléggé megterhelő volt, az életmentő reggeli után visszamentünk a klubhoz, bepakoltunk a buszba, aztán elindultunk a 200km-es útra, Prága felé. A város Pankrác nevű részén volt a célpontunk, egy óriási park közepén egy kávézó, ami érkezésünkkor még tele volt a délutáni gyermekmatiné bohócaival és bábfiguráival, na meg vagy száz kiskölyökkel, szülőkkel, öreggel/fiatallal, egy szóval nagy élet volt. Akárcsak a parkban, hiszen talán ez volt az első melegebb nap. Mivel korán érkeztünk, volt 2 óránk a megbeszélt időpontig, úgyhogy bementünk a centrumba, letettük a buszt kb a Károly-híd lábánál, és sétáltunk egy kicsit. Prága szép. Majd 6-ra vissza a klubhoz, Radek már várt minket. A srác egy kivarrt hc-arc, aki előszeretettel szervez a kávézóba mindenféle hc és punk bulit, postrock-ot még elmondása szerint nem csinált, haha. Nagyon sok piát kaptunk, sőt, a hivatalos vacsora megérkezéséig még sütött nekünk pizzát is, tényleg nem volt okunk panaszra. A helyi Tengri nevű banda játszott velünk, postrock hegedűvel. Azt azért néztük, hogy elég komoly felszereléssel jöttek, egy-egy gitárcucc árából egy dél-afrikai turnét is lazán ki lehetne pengetni. Egyébként ők is nagyon kedvesek voltak, csak nem sokat tudtunk haverkodni, mert a buli után léptek is. Utánuk mi játszottunk, mert 10kor kötelező deadline volt és nem szívesen bosszantottuk volna fel Radek cimboránkat. A bulira amúgy 25-30 ember jöhetett el (ezzel a kávéző meg is telt nagyjából), ami nekünk nagy dolog volt, teljesen ismeretlenül egy idegen városban, a város szélén... Radekkal dumáltunk még kicsit a helyi és a magyar viszonyokról, mesélte, hogy korábban a parkba is szerveztek valami nagy antifa megmozdulást, király lehetett. Végül kaptunk tőle egy címet és a telefonszámot, elnavigáltuk magunkat, és a házigazda punkok által két király szobát kaptunk, ahol aludhattunk 11-ig és rápinhettünk a következő hétre.



Március 19. Zittau, M23 (hétfő)
Frank, a házigazda eredetileg az Emil nevű klubba vitte volna a bulit, de valamiért úgy gondoltam, hogy mindenkinek kényelmesebb, ha inkább egy meghittebb, próbatermi hangulatú koncertet szervez nekünk. Így a hétfő koradélutánig tartó prágai városnézés után mindössze 150km várt ránk észak felé, hogy összesen 3 percig Lengyelországban is autózzunk kicsit, majd végül estére megérkeztünk a házhoz, aminek a pincéjében játszottunk. Egy többemeletes ház néhány lakóval, de nagyon király berendezéssel, a szállásként szolgáló szobánk tökéletes volt. A turnén itt egyedül kaptunk 3 fogásos vacsorát, nagyon fejedelmi volt. Mire a vacsora után lementünk a pincébe, rendesen meglepődtünk, mert a 20 nm-es terem szinte teljesen tele volt, nagyon sok ember eljött ránk (csak mi játszottunk), kíváncsiak és barátságosak voltak.

zittau.jpg

Frank arcán is látszott, hogy ez még az ő várakozásait is felülmúlja. A koncert király hangulatban telt, sok helyünk nem volt, de ez így volt igazán frankó. Világításként egy kicsi olvasólámpán kívül gyertyák szolgáltak körben a terem ablakréseiben, hangulatos buli volt. Ráadásul sokan támogattak minket póló- és CD-vásárlással is, már kezdtünk kifogyni a méretekből, pedig  turné előtt feltankoltunk rendesen. A koncert után a felső szinten aludtunk egy valóban fejedelmi szobában, másnap reggel pedig az első hosszú út várt ránk, közel 700km, Mülheim felé.



Március 20. Mülheim, AZ Mülheim (kedd)
Egy nagyon korai reggeli és bepakolás után elbúcsúztunk Franktől (hihetetlenül kedves volt velünk, ahogyan szinte mindenki kivétel nélkül a szervezők közül), majd átvágtuk magunkat Németországon. A kezdeti berlini kontakt sajnos a legutóbbi marionette ID turné után a miénket is összebaszta volna felesleges ígéretekkel, de szerencsére még időben kiszedtük belőle, hogy bizony képtelen találni BÁRMIT Berlinben, ahol felléphetünk. Ezért volt egy kis para, de szerencsére a Mülheim városában működő Orange Swan-es srácok segítettek megmenteni a bulinkat, leszerveztek minket az AZ nevű létesítménybe (direkt nem klubot írok, mert hatalmas épületről van szó, külön termekkel, kocsmarésszel és szállásokkal/próbatermekkel). Leginkább a bécsi Arena-hoz tudnám hasonlítani, az ottani kisteremnek megfelelő helyen volt a buli, amin tiszteletét tette a Kokomo zenekar is, akikhez régi barátság fűz, már csak miattuk is megérte ez a rohadt nagy táv (bár a kisbusz vezetése egész végig egy élmény volt, annyira könnyen és gond nélkül repült velünk ide-oda az országban, hogy már-már azon kellett veszekedni, ki vezethessen, haha). Az Orange Swan kezdett (az egyik tag, Sebastian volt a szervező), instrumentális trió két gitárral és dobbal, egy kicsit hiányoltam a basszusgitárt, de amúgy pofás volt. Utánuk mi, aztán Zsoltinak volt sok dolga a pólóinkkal, szegény itt már nagyon gondban volt a méretek miatt, de becsülettel állta a sarat..Nem voltak sokan, de hangulatos koncert volt. Mint kiderült, ugyanabban a teremben játszott anno egy bizonyos At The Drive-In is anno egy titkos bulin, 3 ember előtt, hát fasza lehetett annak a 3 ruhrvidéki srácnak. A szállásunk a klubtól 20 méterre lévő szomszédos épületben volt, emeletes ágyak, fürdők, stb..Az ágyakon elég király bandák hagyták már névjegyüket (Madball, Agnostic Front, Ratos de Porao), mi persze gyávák voltunk és tollunk se volt.


Március 21. Münster, Baracke (szerda)
Erre a napra eredetileg Kölnbe lett szervezve egy buli, de a helyi banda betegség miatt sajnos röviddel az érkezésünk előtt lemondani kényszerült, kapcsolattartóink pedig úgy gondolták, hogy inkább keresnek nekünk egy másik bulit a környéken. Így jutottunk el Münsterbe, ahol egy 3 zenekaros punk mulatságon játszhattunk. A Goodbye Fairground nevű zenekar tagjai segítették ezt az egész napot nekünk, ők intézték anno a kölni helyet is, és most ezt a last minute lehetőséget is. Korán érkeztünk, volt időnk szemügyre venni a várost. Rohadt sok a biciklis, meg a fiatal, a lakosság kb 40%-a 25 év alatti, egyetemek, stb. Ennek megfelelően a város tele is volt. Megnéztünk minden fontos helyet (templom-vizibicikli-kölcsönző), este fél7-re visszamentünk a Baracke nevű klubhoz. Egy egyetemi épület mellett álló kis klub, elég modern és jó állapotban is van, látszik azért, hogy Nyugat-Németországban voltunk. Mivel 10-ig be kellett fejezni, az első zenekar már 7kor kezdett, az ő nevüket sajnos nem tudom, minket inkább a második, 80-as évek heavy metalját  punkkal ötvöző banda fogott meg farmerdzsekikben, felvarrókkal, és tökös zenével. Miután a harmadik banda is befejezte, maradt 20 percünk, úgyhogy kicsit siettünk. Aztán persze mire befejeztük, szólt a hangosító, hogy ha akarjuk, játszhatunk még egy órát, mégsem annyira komoly a deadline... Hát nem játszottunk, elég volt ennyi, el is fáradtunk az egész napban, kellett a pihenés. A Goodbye Fairground basszerosánál aludhattunk (szerencsére nem kellett B-tervként 120km-t menni a próbatermükig még az éjszaka), a dobos csajszi megmutatta a házat, aztán este még elöszöntünk mindenkitől, mert másnap ők is, mi is korán indultunk. Nekik munka/suli, nekünk meg Buchloe, Bajorország volt a cél, a turnénk talán legjobb állomása.


folyt.köv.

Címkék: sör beszámoló turnébeszámoló

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://rosaparks.blog.hu/api/trackback/id/tr544349004

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.